Dott-Robertson nyilatkozat

K.: A levegőbe csapott a mindent eldöntő golyó után. El tudná mondani mit érzett?

V.: Akkor ugyan még lehetett volna másképp is és a medve bőrére nem jó előre inni, de nem tudtam megállni. Előtte az járt a fejemben, hogy a barnát elhibázhatom. Akkora megkönnyebbülés volt, hogy muszáj volt a levegőt megbokszolnom. Abban reménykedtem hogy nem tud snooker-t állítani. Az első felvonás tökéletes volt, a második felvonás felénél azonban elment a magabiztosságom ezért az edzőmmel, Del-el kitaláltunk valami mást. Végül 10-6 lett a második szekció végére. Aztán ebből lett 12-8 és tudtam, hogy biztosan lesz alkalmam megnyerni a meccset, még akkor is ha Neil a világ talán legjobb potter-e. Ez az alkalom a 22. frame-ben meg is volt, de a frame-ball-t sikerült elhibáznom. Sajnos ez volt az egyetlen alkalom, tehát nem arról volt szó, hogy megremegett a kezem a sok lehetőség ellenére. Egyszerűen zseniálisan játszott. Ha veszítettem volna akkor letargiában lennék, de nem amiatt ahogyan játszottam, hisz ahogy már mondtam 12-8 után nem voltak jó lehetőségeim az asztalnál.

K.: Meglepődött, amikor Robertson az utolsó frame során nem kötelezte Önt, hogy lökjön újra a sárgára?

V.: El se akartam hinni. Tulajdonképpen azt gondoltam, hogy annyi ideig tartott ülve, hogy biztosan kérni fogja hogy újra lökjek. Nehéz biztonsági volt és nem látom az okot amiért végülis így döntött. De nem írnám a tapasztalatlanság számára ezt sem. Zseniálisan pot-tolt.

K.: Jogos ha ezt a mérkőzést amolyan szabadulásnak tekintjük?

V.: Az utolsó frame-ből mindenképpen. A mérkőzés maga szenzációs volt, két különböző stílus találkozott. Minden működött, de oda kellett figyelnem milyen állásokat hagyok, mert Neil könyörtelenül kihasználta a hibáimat. Nehéz megcsinálni azt amit én. Ugyanis nem könnyű szagatottá tenni egy-egy frame-et, bár lehetséges. És ha ilyen formában játszik az ellenfeled mint ma Neil, akkor kell is.

K.: Már elkezdte szőni a döntős álmait?

V.: Igen, már az elődöntőben vagyok és a játék is jól megy. De most csak a következő meccsre koncentrálok, a döntő azért annyira még nem foglalkoztat. Magabiztos vagyok a technikámat illetően, és bízom is benne. Ennél nagyobb nyomás alá senki nem helyezhetett volna mint ami alatt az utolsó frame-ben voltam, de még így is sikerült jól játszanom.

Nézzük a vesztes fél, Neil Robertson mit mondott a meccsről

K.: Miért nem kérte Dott-ot arra hogy megismételje a sárgára történő játékot az utolsó frame-ben?

V.: El kellett döntenem, hogy én magam játsszam meg, vagy hagyjam hogy ő tegye meg ugyanezt. Ez egy olyan lökés volt, amit Ő nagyon tud. Volt egy lehetőség arra, hogy snookert adjak abban az esetben, ha jól megjátszom a sárgát, a fehéret pedig elteszem a kék mögé. Körülbelül 2 milliméterre voltam attól, hogy nagyon nehéz helyzetbe kerüljön Graeme. Vastagon próbáltam megütni, hogy ne legyen túl vékony a lökés, a sárgát pedig a sarokba terveztem. A kettős kocc után is azt hittem hogy jó lesz ez még, de a fehér csak nem akart megállni. Nyilvánvalóan csalódott vagyok, mert azt éreztem, hogy én játszottam jobban az egész mérkőzés során. Olyan hat-hét frame-et zsebelt be amit én is nyerhettem volna. Ebben óriási. Tegnap este valaki azt mondta, hogy a testbeszédem nem olyan volt, mint amilyen általában lenni szokott, egész este lihegtem és fújtattam az asztal körül. Átvettem az ő szaggatott ritmusú játékát. Aztán tegnap az est vége felé illetve ma egész nap arra koncentráltam, hogy a saját játékomat tudjam játszani, azt, amit mindig is akartam. Megpróbáltam tempót diktálni, ennek ellenére azért néhány frame-et ezután is lenyúlt. Ma már jobban néztem ki és tudtam, hogy el fogom kapni a fonalat. Magabiztos voltam és tudtam hogy le tudom rohanni Őt, amit végül meg is tettem. Csak a meccs végén jöttem rá hogy mit kellet volna csinálnom Greaeme ellen. Ha ez korábban történik meg, akkor most az elődöntőről beszélgetnénk.

K.: Talán túl sok mindent kellett ledolgozni a végén?

V.: 12-8-nál meg kellett volna nyernem az utolsó 5 frame-et. De az hogy 10-6-ról 12-8 lett az állás egyszerűen nem akartam elhinni, nekem kellett volna megnyernem mind a négy frame-et abban az időszakban. A saját játékomat játszottam mert tudtam hogy el tudom kezdeni az összes frame-et. Ha visszanézik a videót, láthatják hogy az első pirosat kb. a frame-ek 80%-ában én ütöttem le. Balszerencsémre, az első két szakasz során nem voltam elég hatékony. Kicsit lassan mozogtam az asztalnál, másképp magabiztosabb lettem volna.

K.: Graeme ellen senkinek sem egyszerű&hellip

V.: Hát ez már igaz, két éve döntőt játszott amely menetelés során megvert olyan neveket is mint John Higgins és Matthew Stevens. Nyilvánvaló hogy alulértékelik őt. Sokkal jobb annál, mint amilyennek kezelik őt. Taktikailag briliáns, valahol Ken Doherty és Steve Davis szintjén van. Emellett persze jól játssza meg a színeseket is, és az egy helyen lévő sok golyótól sem ijed meg.