Az első negyeddöntő

Hozta is a szokásos, nem kimondottan offenzív játékát, ami nemcsak eredményes volt, de egyúttal ki is emelte Robertson támadóbb stílusát. Utóbbi a mai első frame-ben három hosszú pirosat is eltett, és a harmadik után már sikerült hoznia a frame-et. Aztán a 19. frame-ben elért egy 106-os brake-et, ami egyébként 130 fölé is mehetett volna. Talán egy kevéssel agresszívebben játszott a kelleténél, mert a 15 perces szünetig nem tudott közelebb férkőzni Dotthoz, hiszen ő is kettőt nyert a négyből: 12-8.

Innentől már tényleg minimális esélye maradt az ausztrálnak. Dottnak a hátra lévő 5 frame-ből bármelyik elég a győzelemhez, Robertsonnak viszont kell az összes. Nehéz ügy. Habár a feladat nem mérhető Nigel Bond bravúrjához, aki még fénykorában 2-9-ről fordított meg egy első fordulós meccset, szükségszerűen 10-9-re. Az 8 frame volt zsinórban, most Robertsonnak csak 5 kellett.

És fantasztikusan játszott! A 21. frame-et 74-es brake-kel nyerte, a következőt kiélezett küzdelemben, aztán következett egy 103-as brake. Ide tartozik mellesleg, hogy Robertson öt százas brake-et lökött idén a Crucible-ben, Dott egyet sem. Most már egyetlen frame volt Dott előnye, az állás 12-11. Egyre idegesebb lett, egyre többet hibázott, és a következőt is elveszítette.

Pedig asztalhoz léphetett volna, hogy snookert állítson, de nem tette, akárcsak három frame-mel korábban. Akkor még valószínűleg magabiztosságában döntött így, most viszont inkább azért, hogy felkészülhessenek a döntő frame-re.

Amihez nyilvánvalóan Robertson állhatott oda nagyobb önbizalommal. Dott viszont nem az a figura, aki egykönnyen feladja. Azért kellett neki egy kis szerencse is. Úgy indult meg egy hosszú pirossal, hogy az a rózsaszínt érintve tartott a zseb felé. Mégsem ezen dőlt el a mérkőzés. Mindkettőjüknek megvoltak a lehetőségei, és amikor Dott eltette azt a barnát, ami frameball-nak számított, hihetetlen sok feszültség jött ki belőle. Korábban sosem láttam a levegőbe csapni Graeme Dott-ot, most igen. Kisebb csatakiáltást is hallatott.

Viszont a kéket nem tudta lelökni, ezért még asztalhoz kellett állnia, és lenyűgöző mértékben megőrizte a hidegvérét. Robertson képtelen volt snookert állítani, és előbb a kéket, aztán a rózsaszínt is lelökte. Ebben a pillanatban ért véget az első negyeddöntő. Nem ez tűnt a legkomolyabb párosításnak, de komoly izgalmakat, és nem utolsó sorban csodás játékot hozott. Mi lesz itt még!